[495-476] [475-456] [455-436] [435-416] [415-396] [395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
Lépéseim hangját elnyeli az avar.
Csend van körülöttem, semmi nem zavar.
Sűrű erdőben, a ritkult lombok alatt,
az őszi szél sárgult leveleket hullat.
Egyre vastagabb lesz a levéltakaró,
rozsdásbarna színével, szemet nyugtató.
Még vannak virágok, nézegetem őket.
Mily csodás világot alkot a természet.
Törékeny a szirmuk, vékony, mint a hártya,
a szél fuvallata, meghajtja, tépázza.
Még sincs sérülése, már újra díszeleg,
egyenes szárán, egy kicsit még remeg.
Ágak között benéz a bágyadt nap fénye,
aranyköddel veszi körül, ő az erdő éke.
Csak csodálom, s gyönyörködöm benne,
nem szedek virágot, neki itt a helye.
Drága Zsókám!
Nagyon szép, napsütéses őszi hetet kívánok.
Baráti ölelésem: Zsóka
|
Szia Drága Zsóka!
Nagyon köszönöm a gyönyörű videót, csak pozitív visszajelzéseket kaptam barátaimtól.
További sok szép videót készíts!
puszillak: Ria
|
Kedves Zsó,
Kívánok számodra szép hetet, puszillak sokszor :Marika
|
A vén ligetben
A vén ligetben jártunk mi ketten,
Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;
Hozzám simult félőn, ijedten,
S éreztem: nem a régi már.
Sebtén suhantunk, halk volt a hangunk,
S csendes volt a szívünk nagyon,
És mégis csókba forrt az ajkunk
Azon a sápadt alkonyon.
Kezéből a fűre, könnyesen, gyűrve
Lehullott egy csöpp csipke-rom,
Fehéren és halkan röpült le,
Akár egy elhervadt szirom.
Szeme rám nézett kérdőn, búsan:
(Nincs búsabb szem, mint aki kérd)
Ily szomorúan, ily kolduson
Mért hívtuk egymást ide, mért?
S mondta, hogy késő már az éj, s ő
Megy, mennie kell, s elfutott.
Hallottam haló zaját a lépcsőn,
S nem tudom, meddig álltam ott.
Aztán, le s fel jártam a parkban,
Mint aki valakire vár.
Gázolt a sarkam síró avarban,
S aludt a tölgy, a hárs, a nyár.
Drága Zsóka!
Kívánok nagyon szép, napsütéses őszi napokat.
Vigyázz magadra, mert most nagyon könnyű megfázni.
Szeretettel gondolok Rád: Zsóka
|
Nagyon sok szeretettel
|
Szia Drága Zsóka!
Köszönöm kedves küldeményeid, gyönyörűek!
Kellemes, őszi hétvégét kívánok!
puszi: Ria
|
Kedves barátnőm,Zsó!
Kellemes hétvégi kikapcsolódást kívánok számodra szeretettel:Marika
|
Szeretettel Marcsi
|
Nagyon szép őszi napokat kivánok ,sok szeretettel.Gyöngyi.
|
Legyen kellemes hétvégéd. Szeretettel: Marcsi
|
Drága zsó!
Köszönöm kedves küldeményeid, látogatásod!
Legyen kellemes és pihentető a hétvégéd!
Sok szeretettel: Lia
|
Drága Zsóka!
Kellemes pihenéssel egybekötött őszi hétvégét kívánok sok szeretettel!
puszi: Ria
|
Kedves Zsó barátnőm,
Szeretettel küldöm az alábbi verset,barátságom jeléűl,puszillak :Marika
Lágy szárnysuhogással egy Angyal érkezett,
Ajándékként elhozta nekem a Szeretetet.
Ezt a lelkem mélyén megszülető csodát,
Mit nem tarthatok meg, Neked adom tovább,
Hogy a Te lelkedben is megszülethessen,
S ajkadon mosolyként tovább élhessen.
Így adva tovább a szeretet melegét,
Megérintve vele más emberek szívét.
Az emberi arcokon felragyog a fény
Így gyűrűzne tovább az égi küldemény.
E mosollyal szelíden érintsd a szenvedőt,
A koldust, a vándort, a rossz útra tévedőt.
Egy dolog van a világon, mely mindennél nagyobb,
Az érzés ami láthatatlan, mégis fényként ragyog,
Egy kötelék mi összeköt, és kibékít egy életre,
És ha igaz amit érzel, az összetart majd évekre.
Ha kinézel a rétre, meglátod a csodát,
Elméd üstjének, a legédesebb borát,
Miből ha iszol, jókedv siklik majd rajtad,
A boldogságtól leszel részeg, mert ezt te akartad.
Nézz végig a világon, de csak a jót figyeld,
Segíts másokon, és a többi embert tiszteld,
Rájössz hogy köztünk jár, minden hol velünk van,
Szerelemben, boldogságba, örömben és mosolyban.
Hisz léteznek csodák, amik újabb csodákat szülnek,
Érzelmek, mik egymásból újra, és újra feltörnek,
BARÁTSÁG, ami pótolhatatlan egy életre,
Hisz BARÁT nélkül, egy ember sem élhetne!
Valahol áll egy ház,
Reá az Úrnak szeme vigyázz,
Nekem e hajlék a barátom háza,
Mert, ott lakik régóta a Drága,
Pacsirta kérlek, ha arra jársz,
S e kedves háznál kicsit megállsz,
Zörgesd meg lágyan ablakát,
És zengd el szívem legszebb dalát,
S te égen fénylő aranysugár,
Ha barátom ablakot tár,
Ragyogd be végig a kis szobát,
És csókold meg sokszor az arcát,
S ha a sötét éjszaka hosszú nagyon,
S a hajnal késik az ablakon,
Fényes csillagok ragyogjatok,
Az én Barátaimra vigyázzatok.
|
Néhány nappal a Teremtés után az Úr magához hívta Ádámot és ezt mondta neki:
Ádám, itt az ideje, hogy hozzáfogjatok a Föld benépesítéséhez.
Először is, csókold meg Évát.
Nem tudom, mi a csók. - feleli Ádám.
Az Úr röviden elmagyarázza, mit kell tennie.
Ádám megfogja Éva kezét, elvezeti egy bokor mögé, kis idő múlva boldogan jön elő.
Ez jólesett. Köszönöm Uram!
Mindjárt gondoltam. Most pedig, simogasd Évát!
Nem tudom, mi a simogatás.
Az Úr elmagyarázza, Ádám és Éva visszavonulnak a bokorba.
Kis idő múlva Ádám kidugja a fejét.
Köszönöm, Uram, ez még jobb volt.
Most akkor itt az ideje, hogy gyermeket nemzetek!
Nem tudom, hogyan kell, Uram.
Az Úr ezt is elmagyarázza Ádámnak.
Ádám eltűnik a bokor mögött, de hamarosan újra megjelenik.
Mi az a fejfájás, Uram?
Drága Zsóka!
Kellemes hétvégét, mosolygós hetet kívánok, ebben a csodálatos őszi időben.
Szeretettel gondolok Rád. Zsóka
|
Kányádi Sándor: Jön az ősz
Jön immár az ismerős
Szél lábú deres ősz.
Sepreget, kotorász,
Meg-megáll, lombot ráz.
Lombot ráz, diót ver,
Krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat,
S harapja, kurtítja a hosszú napokat.
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
[495-476] 
